Matild
Kajuk Gyuka/trendo: Matild
Felkelt jó korán, kibontott haját
ahogy illik, komoly kontyba fogta;
a pislogó parázsra friss gyújtóst dobott,
hívogató legyen másnak is a konyha.
Csak a sündörgő macska köszöntötte őt,
a mindig mások kedvéért felserkenőt,
ki most dúdolva vett elő tányért, bögrét,
összehajtva alá a nagy abroszt, négyrét.
Szalonnát vágott, véknyan, spórolósan,
szégyen ne érje majd őt húsvét előtt,
hogy nem tartott ki a zsírzó feltámadásig;
sóhajtva kikente a nehéz serpenyőt.
Tojások héja reccsent, felütött hatot-hetet,
a nagy cipó héjára keresztet is vetett,
és szelt belőle néhány szép körül-karéjt
és pompás reggeli illat űzte el az éjt.
Cikória kávét friss tejjel szelídített,
derűs mosollyal köszöntött minden ébredőt,
ő volt az az, ki apám homlokán is
elsimította azt a keserű redőt.
Úgy röpdösött köröttünk,
hogy nem is láttuk, észre se vettük őt,
csak mióta elment, érezzük úgy,
mintha nem kapnánk többé elég levegőt.
|
|