Menj át az út túloldalára,
véletlen se hozzon utad elém,
közömbös tömegből ha arcod kiválik,
szilánkos jég lesz a tavasz helyén,
percekké válnak elfecsérelt évek,
emléked újra megkötöz,
menj át az út túloldalára,
menj át, kérlek, ha én jövök.

(Mezei Katalin)