Megjelöltek. Sorszámot adtak. Vékony, fehér karszalagot - dögcédulát csak katona kaphat, belőlem nem lesz hősi halott -, agyinfarktus suttog fülembe halkan, a hajnali napban fürdetem magam, utolsó cigim szédülve szívom, várom, hogy átvágják hibátlan nyakam. Izomszövetek közt recseg át a tű a csigolya ívéig; egy kékruhás alak lepedőt borít rám, a kést már nem látom. Csomóba gyűrnek a szürke falak.
