Nőként vagyok nő

és nőként férfi

ezer élet súlyát

tartom a vállamon

nem oszthatom meg

le sem tehetem

s mi megválthat engem

nincs olyan hatalom.

Állok, mint a szirtek

állok, mint a tölgyfa

szilárdan, keményen

vetem meg talpamat

de egyszer, ha megbomlik

a kő és a kéreg -

ha egyszer megindulok

a jég is lángrakap.