Rondó
Engedd magadhoz életem hiányod ne fájjon tovább tétova árnyékként létezem elnyel a fagyos pusztaság. Engedd magadhoz életem tenyeredből kel föl a Nap hogy fényre nyíljon két szemem add életemhez önmagad. Csupasz vágyunk már nem elég - őrizzen, óvjon e szerelem – utam más úgysincs, csak feléd: engedd magadhoz életem.
|
|