EMBERARCÚ

Nem vagyok út, se vándor, csak
egyszerű halandó jámbor, kinek
emberlelkében Isten arca van
Az élet hatalmas templom,

orgonáján játszom, ahol
szívem fújja lelkem sípjait.
Keresem, az emberálarc
mögött létező Istenit.

A meggyötörtek között a
bölcset, a bölcsek között az
elveszettet: Az elveszett
erőt. Olyan roppant erőt

keresek én itt lenn, mitől
eljő majd az Isten, és EMBER-
ARCÚ lesz minden, minek
eddig csak ISTENARCA volt!

Bár nem vagyok út, se vándor,
de arcom rejtett istenének
játszom, az élet nagy templom
orgonáján igaz dicséretet!