RÉSZEG TAVASZ

Zümmögnek a fák.
A simuló napsugár
tereli az ágakat
illatos virágzásba.

Langyos lépteit a
szél csahos kutyája
meg, meg harapdálja.
 – Olyan jól esik

belebújni most a
tájba, ahogy a
tavasz, buja illatát
az arcomba vágja!

Lelkem részegen dől
tőle hátra, és
szívemben, mint üstdobok
mély morajlása, mint

valami távoli
mennydörgés robajlása
tombol vérem áramlása!