Negyvennyolc múltam, ám király még nem voltam. Porszem pillanat – hajnal szememben minden alkony… Csak csillag idővel mérhető a harcom. Minden éjjel egy – egy csillag megkérdi tőlem, magam minek tartom, kihunyó, vagy gyúló fény az ami szívemben lángol?... Lelkemben forró madár – szomorúság táncol. Én vagyok az, ki keresztfát magának ácsol…
Már kijelöltek egy helyet rajtam, hova Krisztus szegét be kell, hogy fogadjam.
