Ennyi...
Ennyi…
Visznek már visznek már
rózsaszín csipkében
nagyanyám horgolta
édesanyám varrta
Visznek már visznek már
csendes ringatással
bársony öleléssel
harang szava kondul
Göndör fürtjeimre
szentelt vizet szórnak
szemeim tet őzve
hamuval kenetnek
Anyám tején n őttem
anyám főztjét ettem
szerető szavában
sose kételkedtem
Visznek már visznek már
tanítók elébe
tanárok elébe
megmérik mit érek
Visznek már visznek már
hófehér ruhában
oltárnak elébe
vőlegény kedvére
Ringattam szoptattam
ápoltam neveltem
akárhogy féltettem
jaj mi lesz belőlük
Menni kell, menni kell
hajam feketéjét
téli szelek tépik
havat szórnak rája
Visznek már visznek már
örök pihenésre
ennyi csak az élet
el ne feledjétek...
|