Te én vagyok, s vagyok mindenki,
előtted áll, ki írta, s ím
tükörbe látsz, magadat látod,
mikor olvasod verseim.
Ez nem napló, még vallomás se.
Ki írta le? Kit érdekel!
A sorsom, mint akárki másé.
Por leszek, s te is az leszel,
de addig, addig nézz tükörbe!
Ne áltasd álmokkal magad,
megyünk egy úton, körbe-körbe,
az ember azt hiszi halad,
de ha végül tükörbe nézünk,
azt látjuk, hogy semmit sem érünk.