Kósza játék
         Kaskötő Istvánnak

Ne hidd, ne hidd, hogy az volt a hiba,
hogy tudni vágytam, én az ostoba,
a világ minden titkát, kerekét,
a mindenség örök szerkezetét! 

Ó, én nem láttam túl a kis körön,
mi átölelt, befont, s mint vízözön
sodort az úton, mint homokszemet.
Való igaz, nem tudtam eleget
a világról, s hogy élni hogy’ lehet,
és mennyit őriz meg, majd az emlékezet.

Ezer felesleges málhát cipelve,
csak révedeztem. Hova? Merre?
Most ámulok csak, s balgaságom,
néha, mint ablakot kitárom…
Hadd lássa meg az utca népe,
(ha én tudom, hát más miért ne)
hogy az élet csak kósza játék,
s ha kicsit több, az már ajándék.