Imbolygás 

 Itt imbolygok a lét határán,
 fenn, a szédítően magasban.
 Talán torony, talán kilátó?
...de csak egy tyúkól van alattam.

                 ***
Felültem egy ól tetejére,
a lábam lógatom a mélybe,
s a kába, bámész gondolatban
viharzó tenger zúg agyamban.

Kapaszkodnék e semmibe,
kapaszkodnék, de nincs mibe.
Ködökben úszik már a táj,
botlani könnyű, esni fáj.

                ***
Mért vágyik csillagokra végül,
aki mélytől, magastól szédül,
aki nem tud már mászni fára,
aki kiállni szirtre gyáva?

Ki élhetetlen, mért is élne?
A kullogó ne vágyjon élre!
Álljon sarokba! Mért is állna?
Hulljon térdre! Kukoricára…!