Már jóval elmúlt éjfél. Az ablakok tárva voltak, de a redőnyt leeresztették, hogy a réseken át egy kis friss levegő jöhessen a szobába a fullasztóan forró nap után. Minden zaj, apró zörrenés behallatszott a kertből.
Az öreg már aludt, de Júlia még nem volt álmos Az ablak melletti sarokban, üldögélt egy fotelban –csak úgy hálóingben- és egy halvány égő mellett olvasott, éberen, de készen arra, hogy ha elfárad a szeme, azonnal bebújhasson az öreg mellé a könnyű takaró alá.

A kutya a kertben, az ablak alatt szokott aludni, mintha így közelebb lehetne gazdáihoz. Most is ott volt, szép csendesen szunyókált. Néha valami nyöszörgő hangot hallatott. Álmodik, vagy a reuma bántja? Ő is öreg.
Hirtelen morogni kezdett. Júlia felfigyelt. Biztosan sündisznót lát. Azokat nem szereti.
A kutya tovább morgott. Az asszony hirtelen megdermedt, mert egy suttogó hang ütötte meg a fülét.
– Dollár… gyere ide!
A kutya elhallgatott.
Júlia az ágyhoz ugrott és ijedten rázni kezdte a férjét.
– Vili, az istenért! Ébredj! Valaki járkál a kertben.
Az öreg kábultan kászálódott elő.
– Mi? Mi a baj?
– A kertben… Valaki… Dollár morgott rá…
– Ugyan…
– Félek! Nézd meg mi van!
A férfi felkelt és meztelenül, ahogy a hőség miatt nemrég lefeküdt, kiment körülnézni.
Meggyújtotta a kerti lámpát, de csak pár lépést tett a bejárat előtt, aztán visszafordult. A hatalmas fák árnyéka mindent beborított, a világítás szinte semmit nem ért.
Ha valóban van itt valaki, bárhol meghúzódhat a sötétben.  Felesleges nézelődni… és veszélyes is lehet.
Visszament.
– Senki –nyugtatta Júliát. – talán képzelődsz.
– Nem, nem…
– Ha volt is, már elment. Vagy elbújt a bokrok között.
– Megnézted?
– Tudod ki! Hogy leüssön? Koromsötét van. Bezártam minden ajtót. Gyere aludni.
Júlia azonban egyre éberebb lett.
– Tudta a kutya nevét… és Dollár ráismert a hangjára… Te jó atyaisten! Ez csak Zoli lehetett. Más nem ismeri a kutyánkat.

Zoli!
Zoli valamikor a szomszédban, egy szükséglakásban lakott. Ha a család nem volt otthon, gyakran átmászott a kerítésen és Júlia kutyáját idomította. Rúgta, lapáttal verte, ha ugatni mert. Sajnos csak évekkel később tudták meg, akkor már nem volt mit tenni.
Dollár csak a postást merte megugatni, mert tőle elválasztotta a kerítés. Ha maga mellett tudta a gazdáját, vadul támadott, de ha egyedül volt, félt, ugatás helyett csak morgott. 

Zoli elköltözött. 

Most, évekkel később, valaki nevén szólította Dollárt és a kutya azonnal abbahagyta a morgást. 

A kutyák nem felejtenek.
Az emberek se. A beléjük ivódott félelem ott kísért a felszín alatt, míg csak élnek.