Vallomás
Ha király lennél, kedvenc költőd lennék,
de lehet, hogy csak udvari bolond,
aki cigánykereket hányna, s néha-néha,
mikor kívánod, felség, verset mond.
Ha megkérdeznéd tőlem, merre jártam,
elmondanám, bár utam nem hibátlan.
Kérdeznék én is, nekem nem szabad.
Aki bohóc, csak a parancsra várhat,
sorsa beérik, ...akár egy királynak.
Álarcunk foszlik, míg időnk halad...
Azért én mégis megvigasztalnálak,
unott napokon megnevettetnélek,
lehet, hogy kutyád lennék, hű ebed,
s sírodon fekve hagyna el a lélek.
|
|