Halkan suttogom, ahogy az áldozat az oltáron: szeretem…szeretem…szeretem. De, te vágytalan férfi lélek, ó hányszor… gyötört meg érzéstelenséged. Bennem ég a vágy tele sóhajjal, buja szomjjal. Mégis téged áldlak, vak buzgalommal. Lehet száz öröm-kitörésem, ledöntöd egy bántó szóval, s újra előjönnek csüggedéseim. Ó, ha rám nézne bűvös szemed, s a szerelem lázában égne, búsult tekintetemnek lenne reménye.
