Leszállt a bűnös est

Leszállt a bűnözők híve a bűnös est,
kétes tolvajnépség mozgolódásba kezd.
A lét igazságtalan, ellene lázad,
s ordasként bújik ki belőle az állat.

A munkáját segíti a sötét este,
s félelmében gyáván kínozza a lelke.
oldalzsebében a tolvajkulcsok száza,
Homlokán gyűrődés, az aggódás ránca.

A bukás ott lóg mindig a levegőben,
elkapják és hűs cellát kap a börtönbe.
Halkan surrannak, csöndesen, lopva ezért,
Imbolygó fényekben járnak a zsákmányért.

Élnek egyre többen bűnözőként, szennyben,
már nem vehető ki belőlük az ember.
Az élet ostora csattogva sistereg,
gyomrukban az éhség, mint  esti harang zeng.

Aki régen űzi már e munkát, érzi
Ha így megy tovább hamarosan bevégzi.
De nem áll meg senki ember előtt többé
s nincs így, aki kezét nyújtva állna mellé.