Mondd, honnan jön e röpke szomorúság, ahogy a patak mohás sziklára fut. -ha egyszer a lélek kitárja bugyrát s felbukkan a titok, mit senki sem tud.
Kínzó fájdalom, benne nincs is rejtély akár az öröm, ismerős, mint a nap. Te kíváncsi, tovább ne is keresgélj, s hallgass már el végre, bármily halk szavad.
Szeretnék azokból a szép csodákból, mikből szerelem varázsa születik. A csapongó, balzsamos, kedves bájból, mely gyönyörű szemeidben rejtezik.
