Sötétben

Oxigénért vágyó tüdőm, levegőért lohol,
kínoz belül a fájdalom, mint a tüzes pokol.
A rút sötétben erő és derűtől fogyottan,
csak ülök némán, borúsan, ülök egy sarokban.

Gyertyák fény-sora jelenik meg a szemem előtt,
s csak bámulom a pokolból lopva rám figyelőt.
Gonosz, kifakult ördögi szája fogatlanul,
vigyorogva, keze, ziháló mellem után nyúl.

Vágyom az andalító muzsika szavát, a fényt,
szerelmed és verejtéked égő tüzét, hevét.
Odakint nem világítanak az utcalámpák,
s a felderengő fényt komor éjfelhők takarják.