Ha az érzelem árad
Ha az érzelem árad
A tűnő sötét éj színjátszásba kezd, mérgesen a vérvörös hajnalra fest. Nézem szemednek tüzes lobogását, íriszem tóként őrzi sugárzását.
Ölelj, kívánj, szeress, gyöngéden, némán, hadd záporozzon kínzó vágyad én rám. Az enyém legyen, borzongó-reszkető, fölcsapó s bukó tengerhullám tető.
Hegyekké nőve, völgyekké zuhanva, perzselő alakod csókkal takarva. Csak téged néznek, csak rád,- e tűz-szemek,- bájitalként szívem csak téged szeret.
Minden apró sejtem, bálványként áhít, lelkemben szerelem fája virágzik. Mától e gyönyörnek adom át magam, s ölel imádott tigrisem boldogan.
|
|