Gyöngéd lény ki szédül, ha érez illatot, lehet vadító, pézsma, tüzes és virág, bódító az emlék, mely járja a táncot, fanyar illatba burkolózik a világ.
Ha már kinyitod az illatszeres dobozt, a levegő a rózsát két kézzel szórja. Nyöghet a zárja, és rozsdától nyikorog. A te vágyad az, érezd bőrödön újra.
Netán lelkedben mozdul egy új szerelem, illatos díszbe öltöztet, mely vonz, bódít. Lelkedben szépség, szívedben virág terem, de bőröd illata mely örökké hódít.
