Nem adom a szívem

Nem adom kölcsön az álmom,
különös szeszélyem gyanánt,
mert a látványból kizárom,
lelkem csöndes zűrzavarát.

Nem adom kölcsön a szívem,
élvezem tűzszínű lángját.
tudom itt nem lát már a szem,
csak a mély érzelmek várják.

Nem adom kölcsön a szívem,
még szerelem tüze nem fog,
varázslata rejtett kincsem,
s mindez saját lángként lobog.

Nem adom kölcsön a szívem,
nézek e csodás világra,
fül itt nem hall, látja a szem,
s könnyes arc derül vidámra.

Nem adom kölcsön az álmom,
különös szeszélyem gyanánt,
mert a látványból kizárom,
lelkem csöndes zűrzavarát.