Mondd ki most

Ebből a felhős kék égből,
mely, mint sorsod oly viharos,
milyen érzés támad és tőr
lelkedbe szívem, mondd ki most.

Mohón vágyódva karodba,
boldogságunk áldott vendég,
járok én mindig kacagva,
násznépem a csillagos ég.

Ebből a felhős kék égből,
mely mint sorsod oly viharos,
őszintén szeress és szívből,
de mondd ki, mondd ki, mondd ki, most!