A tavasz Istennője

Istennő vagyok, szerelmek paradicsomi rétje,
éledő bokrok mögött, a hegedűk reszketése.
Ártatlan éden, s titkolt, édes vágyak gyönyöre,
ám ajkunk ezüst szaván, csókod nesztelen öröme.
Áldott nekem ez a szerep, mert ringatja a lelket,
újjá születik a táj, s adok hozzá gyöngédséget.

A szív hangja elragad, akár hullám a tengeren,
mely olyan, mint a szűziesség, kék, mély és végtelen.
Ahogy csillan a fény, bokor virágainak tüzén,
illatok szállnak a fák zöld lombja alatt, -hevítvén-
Az oly tiszta ég alatt a szerelem üdve minden,
csók, ölelés és napfürdőzés, a gyönyöreinkben.