Azt akartam

Azt akartam ragyogó árnyék légy,
ki mögöttem áll, s lelke nagyon szép.
Boldog, vidám, mindig nyomomba jár,
ám ragyogásod, enyészeté már.

Azt akartam, szeress úgy, mint a végtelent,
ki mellettem nyugodt s felejti sérelmet.
az élet keserít, bár csak levelet,- hint-
kósza szél fúj, de máris rögtön búcsút int.

Azt akartam, folyton rakni égő máglyát,
így tűzimádó tudná, fokozni vágyát.
Engedve rakoncátlan hajam a szélnek,
fagyott az érzelmed, s- megkövülten nézlek-.

Azt akartam ragyogó árnyék légy,
ki mögöttem áll, s lelke nagyon szép.
Boldog, vidám, mindig nyomomba jár,
ám ragyogásod, enyészeté már.