Vágyódó szemek
Vágyódó szemek
Merítsd az enyémbe vágyódó szemed, lángoljon fel izzó-rohamra szíved! Szenvedéllyel hajolj, ó gyönyör fölém, bársony ajkadról, most csókod érezném!
Ez lesz epedő forró hajnal földje, a nőiesség beérett gyümölcse. Sudár, büszke férfi a vad vágy köszönt, látványod elbűvöl ég és föld között.
Itt csak az égő szerelem van velünk, mire a pirkadat jön, már vétkezünk. Gyöngéd ölelés és a megvadult vágy, olyan mint a virágnak a melegágy.
Balzsamos, szerelmes pillantásodért, két karomba ringatlak sokáig még. Szenvedélyünk így halálosan gyötör, s közben az ajkad újra ajkamra tör.
|
|