Az örök remény
Végzete elől nem térhet ki senki végképp,
de meg kell szenvedni az élet öröméért.
Talán el kellene viselnie a rosszat,
ha szívében ifjú, perzselő tűz loboghat?
A szenvedélytől, kitörő vágytól csupa láng,
lemarja az idő a régi csókok nyomát.
Akár a süvítő szélben gyertyaláng,- reszket,-
szép ívű arca ragyog, mint értékes metszet.
S a vágya, mint rózsaszín felhőforma lebben,
álmodva gyönyöröket, szívét adva,- menten.
Merészen ő, bízvást remél, ámbár megrogyott,
a siralmas élettől kemény leckét kapott.
|
|