Legyőzi hajnal az éj hatalmát,
mint újjászületés úgy hat rád.
Lángoló szív lesz a Nap ég tövén,
harmat csillog a járda kövén.

Sárgul az őszi levél a fákon,
madár gubbaszt egy kicsi ágon.
Virágkehelybe a méhek szállnak,
végső kortyát isszák a nyárnak.

A rozsdaszín, törtarany levelek,
ebből készül avar szőnyeged.
Az égen torlódó sötét felleg,
rád szitálva hullik, mint permet.

Ám szívedben ragyog még tavaszod,
visszatért szépsége, vigaszod.
Szeretlek, óh, ősz, nyár és kikelet,
csak a tél dermeszti szívemet.