Hazám, én, aki kebleden nőttem fel,
most, úgy őszintén zavarban vagyok.
Ha látom népünk nyomorát sírnom kell,
s drága földeden könnypatakot hagyok.

Mert szenvedett már annyit e szegény nép,
ám te nekünk zöldellő otthont adtál,
bennünk örökké él a hazai kép,
de cserébe tőlünk semmit sem vártál.

Termékeny föld, ezt hírneved jelenti,
melyet eladott kapzsin egyre-másra.
Válságdíjat velünk megfizetteti,
népünk által bizalmat kapott gárda.

Megtörni nem fognak bennünket soha,
majd üt az igazság órája nekik.
Nem lesz utánuk, csak nyűtt utak pora,
sorsuk, érdemük szerint végeztetik.