Cinkosként érkezik lábujjhegyen az est,
s festi meg az eget Napnak csorgó vére.
Közös örvénynek ölén a vágy élni kezd,
hogy enyhítse kínját végre, borús lelke.

A szoba megtelik sóhajjal, s már érzi,
mint hangyaboly a szenvedély jön, s lopva jár,
vad bujasága torkon ragadja, s bevégzi.
akár ellenség, mely rajtaütésre vár.

Imbolygó fényeken átall dallam szökken,
lomhán éled, majd belőle virág nyílik.
fájó kínja enyhül, izzó láza csökken,
csak szerelem részeg hívei érthetik.