Tegnap is velem volt kedves hangod, bár nem kerestelek… Akaratlanul beléptél leszűkült világom templomcsöndjébe. A fák, virágok, fények dalaival szememre visszacsaltad a csillogást, az ifjú éveket. Pedig nem kerestelek… Olyan távol tündökölsz a fények csúcsán, hogy csak az éj sötétje takarja ki személyes titkaid. Nem hozzám tartozol, mégis úgy érzem, szívemnek annyira hiányzol!
