Lényed zsongít
Két szemed, mely gyönyörűbb, mint az álom,
s úgy vakít el, mint üde, rózsás hajnal.
Áldott lényed zsongít, mint gitár, ha peng,
s fényed tökélyét semmi nem töri meg.
Varázsos, tisztaság árad belőled,
vágyat és kéjt gyújtasz szívemben, -betölt-
sűrűn, zihálva szedem a levegőt.
Ha hajlok feléd, az mindig olyan más,
mint érett, szerelem-szőtte tombolás.
Alakod, nálam fenségesre nő fel,
rád emlékezve imádattal tölt el.
Csípőd, mely bűvös hanyagsággal hajol,
s szíved, mint riadt madáré, úgy dobol.
Légy boldog, ha szép szemed álom zárja,
mert te vagy szívemnek legszebb virága.
|
|