Mintha szögekkel tele volna, szerelem bakanccsal tiporna, fáj lelkem az ő képe marja, aki szívemnek vágyott rabja. Érzelmem áldozata voltam? Mert lángja tűzként lobbant gyorsan? Játszik velem a kemény élet? Támolygok, mint aki már részeg. Vadul táncol a riadt lelkem, mint üres bárka a tengeren.. Lassan megyek, bár ázva-fázva, a vihar újra lelkem rázza. Úgy elbánt velem, gyötört az ég, elhagyott a sovány reménység. Száműzött lett a könnyes lelkem, itt maradtam én, elfeledten.
