Ölelj át, mint hajnali harmat a fákat, akár a zöldellő levelek az ágat. A hűs pirkadatban csókold égő ajkam, a vágy hulláma, dallamként játszik rajtam.
Borzong lényem, fokozódik bennem a láz, izzó szenvedélyként téged vár e fohász. Tompul az ész a vér az erekben terjed, a vad érzelem, lángoló tűzként gerjed.
Én várom görcsösen, mint valami különc, a bűvös vágyat és a halálos gyönyört. Te menekülsz, félsz, hogy velem boldogan élj, a semmibe olvadsz, mert eltakar az éj.
