Semmi sem édesebb, bú terhelte szívemnek, mint hangod hallani, mely olyan, mint a pacsirta ének. Mint mikor a tavasz enyhe jár át, lelkem kitárja feléd szárnyát. Szeretlek és boldogan dicsérlek, mely szíved örömmel tölti meg. Eláraszt engem is ragyogása, tágranyílt szemed, Napnak tüze koronázza. Ó, Te Édes, férfias, érett, lényed tisztasága oly rég megigézett. Rád gondolok szüntelen, versem Téged köszönt, Te vagy a legkedvesebb szívemnek, a férfiak között.
