Fullextra.hu

Tavaszt álmodnak a fák, hisz’ fáznak.
Üvegbe öntött gallyak közt a szél,
pörög, mint nyelén forgó kaszaél.
Porhóból hasít suhogó vásznat.

Patyolat gyászba von, kertet, házat.
A kerítésre ráfagyott a dér.
Nyárnak emlékét, szigorú fehér
szögesdrót õrzi: Dermedt alázat.

Kint az udvaron púpos farakás,
ajtó elõtt pár ott hagyott dió
vacog a faágon: Kihûlt lakás.

Tedd meg nekem, ha megtérsz kedvesem,
rakj tüzet. Virraszt roskadó parázs.
Nem alszunk mi, én itt, s otthon te sem.