Tudom szívének vágya,
forrjon, égessen lángja.
Gyönyörűség minden álma,
csodás a látomása.

Ha látja szíve, megrebben,
s ver egyre sebesebben.
Csak fürkészi mindenütt,
biz ez egyre keserűbb.

Az éj borzalma megnő,
lelke fájó, kesergő.
Bár szíve őt szerette,
kint a szél kószált vele.

Könny ömlik, mint meleg ár,
rá, így bús magány vár.
Ó, gyönyörű kikelet,
hullat igaz gyöngyöket.

Ne légy szomorú! Légy szép!
Szemedben izzófény ég.
A bújó pincemély láng,
vele ő téged imád.