Szeretni jöttem, szívem nyitott,
nem őriz rejtve többé titkot.
Arcom, ha látlak, irul-pirul,
ajkunk boldogan összesimul.

Átölelsz, mint ág, madár fészkét,
nézem szemednek csodás fényét.
Mert kemény az élet, kedvesem,
jön a vég, nem késlekedhetem.

Mikor az álom is porba hull,
megdermeszt egy gondolat, -széthull-
ezért szeretni jöttem téged,
eloszlatni a szürkeséget.

Csak várj csodát, hisz’ érted élek,
vége van az egyedüllétnek.
Lehet a világban ellentét,
többé már semmi nem választ szét.