Szürkület önti el a tájat, szétárad bensőmben a bánat. Halkra szelídül az esti szél, a bágyadt Nap lassan elalél. Még végső sugara fellobban, akár kín a szívben, ha dobban. Feledni nincs erő, akarat, de mégse hibáztasd magadat. A szerelem eljön, meggyötör, mint sárgult levelet megpödör. Ám új tavasz jön, újjá éledsz, távolból büszkén visszanézhetsz. Oly' érzés birtokában voltál, mit életedből hiányoltál.
