Ha feltámad e büszke nép
Ti mohó kapzsi urak!
Kiket nem indít meg a szenvedés,.
népünk kisírt szeme már gyász-edény,
mert folyton – folyvást csak könnyben ég,
Szíve megsebzett, beteg ó, te ég!
De a közönyötök, -sötét átok-
Ti mohó kapzsi urak!
Balgaságotok mélyebb, mint árok.
Ha egyszer feltámad e büszke nép,
szemében elkeseredett tűz ég.
Harcába föld is belemorajlik,
s elhallik világ minden pontjáig.
Csodálják majd a perzselő erőt,
mellyel uralmatok derékba tört.
Leveti béklyóit ez a nemzet,
s nem törli ki emberemlékezet.
Vigyázzatok ti urak, mert elég!
Lesz még rajtatok hideg verejték!
|
|