Miért van az, hogy életem céltalan,
mióta elmentél, -felfoghatatlan.-
Betöltöd minden egyes gondolatom,
-Szeretlek- csak magamnak, mondogatom.
Éled életed, olyan távol tőlem,
mint eltévedt vándor az útvesztőben.
Este ragyognak a csillagok, de nem
úgy, ahogy csillogó szemed rám ragyog.
Lassan véget ér az észveszejtő nyár,
köd szitál, így álmom is köddé lesz már.
Betemet, mint színes levél a földet,
csak a szél hangja töri meg a csöndet.