Megittasodott agyukban perzselő tűz,
szívüket kápráztatja a végtelen vágy.
Hullámzik bennük, mint a partot verő víz,
majd áramlik végig az érfalakon át.

Szeme, ajka, arca egy mosolygó metszet.
Éhét csak szenvedély töltheti be csupán.
Akit megérint, mint lámpa fénye reszket,
majd felizzott teste megvonaglik buján.

Ó, vigyázzatok, lehet ez fontos talán!
Eldorádó, amit nektek a sors ígér.
Délibáb, remény életetek alkonyán.
S a perzselő nyárból, jeges télbe kísér.

Megittasodott agyukban perzselő tűz,
szívüket kápráztatja a végtelen vágy.
Hullámzik bennük, mint a partot verő víz,
majd újra áramlik az érfalakon át.