Osonva törnek a szobába fények,
a szemeden ráncok, álmatlan éjek.
Szívedben fanfárok dalai gyúlnak,
oly reményteljesnek tűnik a holnap.

Lám lelked ezt kacagva, dőrén issza,
múltadba, ne nézz soha búsan vissza.
Emlékszel, a tegnapnak hogy örültél,
nagy áhítattal, oltárodra tettél.

A világ ellen, szavakban lobogtál,
holdas éjeken bókokat suttogtál.
Érzem, lelkem rózsafáján virágzol,
álmodom, vágyom, hiszek, -s úgy hiányzol!-

Osonva törnek a szobába fények,
a szemeden ráncok, álmatlan éjek.
Szívedben fanfárok dalai gyúlnak,
oly reményteljesnek tűnik a holnap.