Ébren voltam, mikor az álmot láttam.
Ébren, hisz csak egy sugallatot vártam.
Tudtam, kell még ez az utolsó tánc,
Kell benned a láng, egy vadabb románc,
Egy utolsó óra, vagy egy utolsó perc,
Amire talán majd válaszok nélkül felelsz...
Néma az üvöltés, mégis oly közelről hallom,
Tudhatnád végre, én mindig az igazat vallom!
S míg alszod édes álmod,
Őrzöm minden rezdülésed.
Ha csókot lehel ajkadra a hajnal,
Én leszek az enyhülésed.
Utolsó soraim véget nem érő képe,
Így született Ő: egy szerelmes éj verse…

(mert ugyebár véletlenek nincsenek:))