Vágyom haza

Sötét az utca, már későre jár.
A lámpa is csak ímmel-ámmal pislákol.
Van egy gondolat, mi szívembe zár,
Sajnos az aszfalt még a diktátor.

Kihalt minden, ragadnak szemeim.
Már csak a megszokás mi irányít,
S hogy ne lássam dülledni elfáradt ereim
A Hold is halkan világít

Mögöttem éhező kutyák, s velük a patkányok.
Macska-egér, „játék?” Ám mégis mind barátok…

Közben Rád gondolok végig.
Újra látlak mindjárt, de néhány lépés kell még.
Ha nem is teljesen, de ébren vagyok félig,
Csak lássalak végre, ezért bármit megtennék.

Az sem baj, ha te már alszol régen.
Megcsókolom homlokod, úgy nem keltelek fel.
Fürkészem álmod, s bár még mindig nem értem,
De szeretném, ha sosem múlna el…