Kereslek

Kereslek Téged. Vágyom rád, mióta csak élek.
Kereslek, mint az örök békét egy nyughatatlan lélek.
Kereslek földön, égen, egy utolsó pillantásban,
Kereslek az óceán vizén, s minden szívdobbanásban

Kereslek a boltban, az utcán, kereslek tereken,
Kereslek a zsúfolt buszon, s rég elhagyott helyeken,
Kereslek éjjel-nappal, romos házak magányos tetején,  
Kereslek a hóesésben, szélben, sziklaszirtek peremén…

Tudom jól, hogy itt vagy, de mégsem látlak teljesen.
Csak lehunyt szemmel érzem, ahogy hozzám érsz oly csendesen.
Rám talál végül a Szabadság, mely feltárja majd illatod,
S áldását adja ránk a Hold, miközben ölelnek a csillagok…