Álmodd velem a világot!

1.rész

Gábor izgatottan állt a szobája ablakánál, mely az utcára nézett. Sokszor nehezményezte ezt, hiszen forgalmas utca volt az övék, és éjszakánként vagy hajnalban gyakran felriadt egy-egy autódudálásra, vagy éppen arra, amikor a szemközti boltba hajnalban megérkezett a pékáru.
Ám ezúttal egyáltalán nem bánta, hogy ablakából kilátás nyílik a kinti életre, és éppen a kis közért kijáratát szemlélte szüntelenül.
Kitartása nem ismert határokat, őrült dolgokra volt képes annak érdekében, hogy lássa a nőt, aki bár csak néhány háznyira lakik tőle, mégis oly távoli, mint a csillagos ég.
Ám távolság meghatározó oka nem csak az volt, hogy Kata egy másfél éve tartó kapcsolatban élt, hanem az is, hogy Gábor tizenegy évvel fiatalabb volt, mint „szíve választottja.”
Bizony, tizenegy év. Kata a harmincnegyedik évében volt, mikor Gábor még szinte a huszonharmadikat sem töltötte be.
Ráadásul a fiú önmagának is meglepetést okozott azzal az érdekes érzéssel, mellyel már több mint egy éve „szünetet” tartott.
Több mint egy éve már annak, hogy egy hosszú kapcsolata véget ért. Még csak tizenhét éves volt, amikor megismerte Szilvit, és ez a szerelem négy hosszú éven át tartott, és az eljegyzésig is eljutottak, ám az élet, és a zord világ szülte követelményeknek köszönhetően szinte napra pontosan a negyedik esztendő után különváltak útjaik.
Gábor sokáig nem talált magára, nehezen heverte ki volt mennyasszonya emlékét. Megpróbálkozott ugyan néhány kapcsolattal, de minden próbálkozás kudarcba fulladt.
Félni kezdett, hogy már soha az életben nem fog tudni úgy szeretni senkit, ahogyan azelőtt. Félt, hogy nem talál rá újra az érzés, vagy legalábbis a lehetősége annak, hogy újra szeretni tudjon valakit tiszta szívéből.
S lám, ahogyan az lenni szokott, az ismerős vágyakozás akkor érte el, mikor már a legkevésbé számított rá.
A házuk melletti kis italdiszkontban dolgozott Kata másodállásban, akit Gábor már jó ideje ismert, hiszen szüleik kapcsolata is hosszú évekre vezethető vissza.
Mindösszesen az a tizenegy év az eltolódás, ám ez sem szegte a fiú kedvét.
Ha másra nem is lesz ő jó, legalább ott legyeskedhet kicsit körülötte az üzletben, elbeszélget vele, sűrűbben odamegy, amikor éppen Kata viszi a boltot, vagy bármi. Ám ennek ellenére a fiú mégis megpróbált a realitás talaján maradni:

- Uram Isten, mekkora barom vagyok! – fogta a fejét az ablaknál önmagához beszélve – Olyan nő után koslatok, aki soha az életben nem lesz az enyém. Most is dekkolok ennél a rohadt ablaknál, és várom, hogy mikor jön ki a boltból. Térj már magadhoz te marha! Mit vársz, hogy majd kellesz egy nálad jóval idősebb nőnek, aki ráadásul együtt él a barátjával?! Nem vagy te normális, ugyan kis taknyos létedre mit tudnál nyújtani ennek a nőnek?! – háborodott fel saját viselkedésén.

Tisztában volt vele, hogy Kata hamarosan kijön a boltból, és megy dolgozni a diszkontba. Furfangosan kiderítette. Már-már jobban tudta a lány beosztását, mint ő maga.
Ugyanakkor arra is gondolnia kellett Gábornak, hogy Kata édesapja alig két hete hunyt el. Szeretett volna vele beszélgetni, szerette volna megvigasztalni, de oly távol volt ettől is.
Egyáltalán átmenjen most hozzá a boltba? Kezdeményezzen beszélgetést? Nem fogja ezzel untatni a lányt, aki így is össze van törve imádott édesapja halála miatt?
Megannyi kérdés, megválaszolatlanul.
Míg Gábor fogta a fejét saját magán kiakadva, addig a lány kis kosarával a kezében megjelent az út másik oldalán.
A fiú szemei kikerekedtek az örömtől, majd vidámabb hangon így szólt:
- Majd holnap újra átgondolom a dolgot! – majd eltűnt az ablak mögül, s a tükör előtt rendbe szedte fizimiskáját, majd befújta magát az általa legjobbnak tartott parfümmel.
Még egy kis igazítás, és pár perc várakozás, amíg Kata leváltja a boltban „elődjét”, és már indul is, hogy „megigyon egy sört.”
Ez a néhány pillanat türelem is maga volt az örökkévalóság.
Mikor már elérkezettnek látta az időt, Gábor elindult az italdiszkont felé.
Tudta, hogy veszett ügyért harcol, de már maga a tudat is felvidította, hogy láthatja a lányt.
Hanyag természetességgel kinyitotta a diszkont ajtaját, és belépett.
Kata természetesen a pultnál állt már, és valamilyen magazint böngészett.
Vásárló ebben a percben nem volt egy szál sem, ideális alkalom, hogy beszélgetést kezdeményezhessen a lánnyal…

folyt.köv.