Attól a naptól kezdve, ahogy Gábor kilépett a diszkont ajtaján, hirtelen felgyorsultak az események.
Egyre többet beszélgettek, amikor Kata volt a boltban, és az interneten keresztül is többször csevegtek esténként, amikor a lány barátja még nem volt otthon.
Természetesen a hirtelen jött nagy „barátság” többeknek kezdett szemet szúrni, és egyre sűrűbben hozták hírbe kettejüket a diszkont „törzsvendégei.”
Gyorsan szárnyra kapott a pletyka, miszerint Gábor és Kata között biztosan több van a szimpla baráti beszélgetéseknél.
Ők persze mit sem törődtek ezzel, jót nevettek rajta, elviccelődtek a képtelen híreszteléseken. Gábor persze amúgy sem bánta oly nagyon, ha kicsit is „összehozták” őket a környék lakói.
Kata sem kerített nagy feneket az ügynek, az viszont már annál kínosabb volt, amikor a lány barátja is kezdett felfigyelni arra, hogy az ifjú titán rendre ott legyeskedik Kata körül.
Természetesen a fiút sem olyan fából faragták, aki megijedne a saját árnyékától.
Ahelyett, hogy visszavonulót fújt volna, „csak azért is” alapon még többet járt oda.
Ennek ellenére bármennyire is vágyott a lányra, esze ágában sem volt szétválasztani a párt, hiszen ő is nagyon jól tudja, milyen pokoli érzés az.
Ráadásul meg sem fordult a fejében, hogy egyáltalán ellenfele lehetne Zolinak.
A napok múlásával egyre nagyobb viszály dúlt a fiú lelkében.
Volt, amikor úgy érezte, mindenképpen megpróbálkozik a lánynál, volt, hogy küzdött még a gondolat ellen is.
Bármerre járt, bármit tett, mindig ott lebegett a fejében Kata.
Már-már terhesnek bizonyult számára ezt a lehetetlen szituáció, hangulata is egyre ingadozóbbá vált
.Előfordult ugyan néhány napos szünet, amikor nem találkoztak, ám egy szombat reggelen egy különös „véletlen” folyamán a lány megtudta Gábor telefonszámát…
Attól a perctől pedig újabb fordulatot vettek a dolgok. Nem csak a boltban találkoztak, vagy az interneten beszélgettek, hanem sms üzenetek is szállingózni kezdetek a mobiltelefonokra.
Az első ilyen szöveges üzenetet ráadásul Kata küldte Gábornak, mivel valami olyat olvasott tőle a már említett irodalmi portálon, amely mellett nem tudott elmenni szó nélkül.
Ettől a perctől kezdve végképp nem volt megállás, a következő napokban már telefonon is többször beszélgettek egymással.
A fiúnak nem csak a szívére volt hatással a lány, de meg is ihlette őt minden este, amikor csak belépett a „Fullextrára.”
Egyre másra jöttek az olyan versek, amelyek megkérdőjelezhetetlenül a lányra utaltak, neki szóltak. Gábor ezt a „fegyvert” vette a kezébe, hiszen nagyon jól tudta, Kata minden egyes írását elolvassa.
A fiú mindig is tudta, önmaga megérzései az esetek többségében bejönnek, mindig támaszkodhat rájuk. Éppen ezért a következő sorsdöntőnek is bizonyulható írást publikálta az irodalmi oldalra:

Ne küzdj ellenem!

Szeretném látni, ahogy szíved szabadon szárnyal,
Látni, ahogy közeledsz felém kéjtől izzó vággyal
Érezni az illatodat, meghallani tested hívó szavát
Jöjj, végre értem! És törd meg az ezer éves magányt!

Ne harcolj az ellen, mit már elrendeltek régen,
Hisz csillagokban írták meg, hogy felfedjék az éjben
Ne harcolj már ellenem, mert háborúkat szítasz
Szíved minek szeret, ha eszeddel csak itt hagysz?

Ne add félig lényedet, ha lelked mélyét nem lelem,
Mert önző ember vagyok, és mindened kell nekem
Ne döntsön le lábamról a kellemesen kínzó láz,
Legyen ez az álmom címe: a nő, aki megbabonáz

Megadom hát magam, zúzd le a még sértetlen falakat,
Tépd le megmaradt ruháim, míg én lesem minden szavadat
Légy addig pimasz s vad, míg én a sulykot elvetem
Megtehetsz bármit ma éjjel, csak ne küzdj többé ellenem…

 
E vers olvasása után Katában is felötlött a gondolat, hogy ez akár neki is szólhatna.
A bonyodalmak azonban nem ott kezdődtek, hogy a fiú e versét nyilvánossá tette a lány számára, hanem akkor, amikor már Kata is egyre többet gondolt Gáborra, egyre sűrűbben kereste a társaságát, és ez természetesen a lány barátjának, Zolinak is feltűnt.
Szinte várta azokat a napokat, amikor a diszkontban dolgozott, mert tudta, ahogy ő megérkezik, nem sokkal később ott terem a fiú is…

  folyt.köv.