A napok múlásával egyre erőteljesebben változtak a dolgok Katában.
Gábornak nem volt mit tisztáznia magában, hiszen egyértelművé váltak érzései, s ezt immár önmagának is képes volt belátni.
Nem értette igazán, vajon mi lehet a lány célja? Szeretett volna belelátni a fejébe, most megérzéseire sem támaszkodhatott, hiszen elég zavarossá váltak körülötte a dolgok.
Egyetlen dologban lehetett csak biztos, mégpedig abban, hogy minden egyes eltelt nappal, minden eltelt beszélgetéssel, egy lépéssel közelebb kerülnek egymáshoz.
Így aztán már napközben sem tudtak meglenni egymás nélkül, s amikor mindketten dolgoztak, olyankor napi egy alkalommal vagy telefonon beszéltek, vagy üzeneteket írtak egymásnak. Ma sem történt ez másképpen, ezen a reggelen a lány kezdte meg az üzenetek sorozatát:

Kata: Jó reggelt! Tegnap volt szerencsém elolvasni a két új szerzeményedet. Csak ültem szótlanul. Már este akartam írni, de otthon volt a „testőröm.”

Gábor: Szép jó reggelt! Örülök, hogy tetszettek, és köszönöm, hogy olvasol! Mi a helyzet veled? Minden rendben volt tegnap este? Kicsit aggódtam a párod miatt, remélem nem értett félre semmit…

Kata: Nem volt semmi gond ne aggódj. Akartam neked küldeni egy zenét, de nem jött össze, mert ott mászkált a hátam mögött. Nem baj, majd ma. Valami megváltozott bennem.

Gábor: Az nem semmi. Végig ott leselkedett, hogy mit csinálsz a gép előtt? Hogy érted, hogy megváltozott valami? Nem egészen értelek…

Kata: Mindig is az őrületbe tudott kergetni a féltékenykedésével, ráadásul tudom jól, hogy folyamatosan nyomozgat utánam. Minden naplózott beszélgetésemet elolvassa, kezd nagyon elegem lenni belőle. Régebben ezért is szakítottunk egy időre, de most nagyon kezdem unni…

Gábor: Értelek. Mondd meg őszintén kérlek, rám féltékeny? Miattam vannak a gondok?

Kata: Neked ezzel nem kell foglalkoznod, ez egyedül az ő problémája. Egy italdiszkontban dolgozom, ahova nap mint nap több ember jár be, sokukkal szoktam beszélgetni. Köztük veled a legtöbbet, de ez nem ok arra, hogy féltékenykedjen, hiszen semmi sem történt.

Gábor: De miért pont rám féltékeny? Nem is vagyunk egy „súlycsoportban.”

Kata: Azért, mert fiatal vagy, és jóképű…

Gábor: Ugyan már! Köszönöm, hogy így gondolod, de ez akkor is kevés. Kezdem úgy érezni, hogy veszélyt jelentek a kettőtök viszonyára, és csak feszültséget okozok. Lehet, abba kéne ezt hagynunk, ha nem akarunk további bonyodalmakat. Mi erről a véleményed? Nem akarok neked kellemetlenséget otthon…

Kata: Nem tudom, talán tényleg jobb lenne…

Ez volt az utolsó üzenet, amely ezen a napon megíródott köztük.
A fiú nem egészen ezt a választ várta, érezte, hogy valami nincsen rendben. Azzal nyugtatta magát, hogy munka után Kata lesz a diszkontban, akkor majd beugrik, és talán többet is meg fog tudni arról, mi a gond…

Késő délután, hat óra körül ért Gábor a boltba. Kata természetesen már javában dolgozott, és ebben az időben sokan mások is voltak a boltban, akik a raktárban húzódtak meg egy-egy sör elfogyasztásának idejére.
Gábor sem tett másképp, kibontott egy üveggel, és csatlakozott a díszes társasághoz.
Kata közben többször járkált be a raktárba, de egyszer sem nézett a fiú szemébe.
Minden erejével kerülte a szemkontaktust, viselkedése hirtelen közömbössé vált, szinte levegőnek próbálta nézni Gábort.
Ezt megérezte a fiú is, és újra előtört belőle az a „csak azért is” érzés.
Néhány perccel később, amint lehetősége adódott megszólította a lányt:
- Megbántottalak valamivel?
- Nem. – mondta egy hangúan Kata, miközben a földet bámulta.
- Haragszol rám valamiért? – próbálkozott továbbra is a fiú.
- Nem. Miért kérdezed? – nézett fel a lány.
- Ugyan! – mosolyodott el Gábor – Ne nézz hülyének kérlek. Azt utálom.
- Mondom, nincsen semmi baj. Mindössze megváltoztak bennem a dolgok, és nem tudom, van-e innen visszaút.
- Most Zolira gondolsz? – kérdezett vissza.
- Igen. Talán adok még magunknak egy utolsó esélyt.
- Értem. És velem mi bajod? – faggatózott továbbra is Gábor.
- Semmi. – nevetett kínjában Kata, majd komolyra fordította a dolgokat:
- Álmodtam valamit. Valamit, ami nagyon elgondolkodtatott. Teljesen a hatása alatt vagyok egész nap.
- Komolyan? – lepődött meg a srác.
- Bizony ám! – helyeselt Kata.
- És azt szabad tudni, milyen álom volt ez?
- Ne haragudj, de erről most nem szeretnék beszélni…
Ezek után természetesen újra vásárló érkezett a boltba, amely megszakította a kis beszélgetést.
S bár a lány nem fedte fel, mit is álmodott valójában, Gábor fejében mégis kirajzolódni látszott a megoldóképlet…

folyt.köv.