2008.11.01. Szombat

Ezen a napon is Kata dolgozott a diszkontban, de ma csak hatig volt nyitva nyolc óra helyett, ugyanis ez a nap Halottak napja.
Gábor a délelőtt folyamán meglátogatta elhunyt szeretteit, majd természetesen beugrott a diszkontba. Kellemes tavaszi napot idézett ez a novemberi délután.
Kata is a bolt előtt állt, és élvezettel szívta cigarettáját.
Kedvesen egymásra mosolyogtak, majd az üdvözlés után Gábor bement a boltba, és a hűtőhöz sétált. Odaérve meglepetten tapasztalta, hogy az általa kedvelt sörből egyetlen üveggel sincsen behűtve.
Szemrehányóan, de persze vicces kedvességgel szóvá is tette ezt:
- Hé, te lány! – kiáltott fel – Nincsen hűtött a kedvencemből?!
- Juj, ne haragudj! – mosolygott a lány – Elfogyott, és elfelejtettem betenni a rekeszből.
- Nem leszünk így jóba! De ne is törődj vele, csak cigarettázz, én majd pakolok a hűtőbe egy kis sört… - incselkedett a fiú.
- Jaj már, olyan „izé” vagy! – nevetett Kata.
- Ez egész egyszerűen megbocsáthatatlan! A szegény ember idejön szomjasan ezen a tikkasztó napon, és csak meleg sört talál…
- Jól van, bocsánat! Többet nem fordul elő, jó? – mosolyogtak kedvesen egymásra.
Ezek után Gábor pótolta a hiányosságot, majd ő maga is rágyújtott, de a raktárban.
Közben, ahogyan az lenni szokott kettejük esetében, egyre gyorsabban telt az idő, Gábor egyik sört bontotta a másik után.
Lassacskán kezdte is érezni a hatást, de ami a legfontosabb, nagyon jó kedve volt neki is, és a lánynak is. Felszabadultan beszélgettek, néha már-már flörtölgetve is.
Négy óra környékén így szólt Gábor Katához:
- Te nem iszol valamit?
- Én? – lepődött meg Kata.
- Igen te! – vágta rá a fiú. – Engedd már meg legalább most, hogy meghívjalak valamire! – kérlelte a lányt.
- Hát jó, legyen! De egy szót se senkinek! – figyelmeztette Gábort.
- Ne viccelj már…
Ezek után már kettesben iszogattak a boltban. Kata többször ivott a fiú söréből is, így a hangulat csak fokozódott.   
- Basszus, én is kezdem érezni a fejemben! – vigyorgott a lány.
- Ne is törődj vele! Szombat van, belefér. – nyugtatta Gábor.
- Végül is igazad van…
- Nekem viszont lassan le kéne állnom, este még megyek el itthonról.
- Na, mi jót csináltok? – érdeklődött Kata.
- Megyünk moziba.
- Tényleg? De jó neked! Barátnőddel mentek? – kérdezte kíváncsian Kata.
- Á, dehogy! – intette le a fiú – Haverokkal megyünk néhányan kocsival. De majd csak tíz óra körül. Esti vetítésre vettünk jegyet.
- Jó neked. Én is elmennék már moziba… - mondta szomorúan, és Gábor „vette is a lapot.”
- Nézd, ha gondolod valamelyik hétvégén elmehetünk moziba, ha otthon meg tudod oldani. Persze kizárólag baráti alapon! – mosolygott Gábor.
Kata szeme felcsillant e mondat hallatán, talán kicsit meg is lepte.
- Komolyan eljönnél velem?
- Persze! Miért ne? Szeretek moziba járni. Keresünk valami jó filmet, ami mindkettőnket érdekel, és bevonatozunk egyik délután.
- Juj, de jó lenne! – mosolygott kedvesen a lány.
- Meg tudod oldani a dolgot? Már a pároddal…
- Igen, úgyis terveztem, hogy bemegyek Pestre valamelyik nap. Zoli úgysincs itthon soha, én pedig szeretnék összefutni a barátnőmmel. Majd elintézem délelőtt, és délután pedig találkozunk a Nyugatiban. Így megoldható lenne nem?
- Részemről igen! Nagyon szívesen elmegyek veled moziba, mostanság úgyis olyan unalmasak a hétvégéim…
Majd néhány percre abba kellett hagyni a beszélgetést, ugyanis hirtelen özönleni kezdtek be a vásárlók.   
Már fél hat is lehetett, mire lecsillapodott a „roham.”
Gábor egyre szomorúbb lett, hiszen már csak fél óra volt hátra zárásig.
- Nem gyújtunk rá? – kérdezte Kata.
- Rendben, de menjünk be a raktárba, nem akarok kinn cigizni.
- Persze, menjünk! – egyezett bele a lány.
Megálltak egymással szemben, majd pöfékelni kezdtek.
Közben természetesen folyamatosan zajlott a beszélgetés, nevetgélés, egyszóval kiváló hangulat uralkodott a boltban. Újabb üveg sör került felbontásra, ám ezeket már nem csak Gábor fogyasztotta egyedül. Nem is volt ez olyan nagy baj számára, mert bár „normális” volt, egyre jobban meglátszott rajta az alkohol többlet.
Kata az egyik raktárban levő konvektor előtt állt, mögötte a fűtőtesten pedig a hamutál „helyezkedett.”
A következő pillanatban Gábornak hamuznia kellett, amit csak úgy tudott megtenni, ha egészen közel hajol a lányhoz, és a dereka mellett a hamutál irányába nyúl.
Talán az alkohol hatására is a felbátorodott Gábor egészen közel hajolt Katához, és talán élete leghosszabban tartó cigaretta „pöckölését” hajtotta végre, hogy minél tovább érezze a lány illatát.
Oly közeli volt a kontaktus, hogy a fiú arcát egy pillanatra meg is csiklandozta Kata haja, miközben óvatosan magába szívta a lány izgató illatát.
Kata is megérezte ezt, és akarva akaratlanul is picit mintha közelebb „merészkedett” volna a sráchoz.
Gábor ekkor „szabad” kezét is emelte már, s így gyakorlatilag félig meddig átkarolta már a lányt, akinek esze ágában sem lett volna „szabadulni” a néhány másodpercen belül bekövetkező ölelésből.
Ám még mielőtt a kezek összezáródhattak volna, nyílt a bolt ajtaja, csilingelt a csengő, hiszen újabb vásárló érkezett…
A felek hirtelen eltávolodtak egymástól, Kata kisietett a pulthoz, Gábor pedig csalódottan eloltotta cigijét, majd jó nagyot kortyolt a sörébe.
A vásárló távozása után Kata felkiáltott:
- Basszus, nekem zárnom kell! Öt perc múlva hat óra!
Gábor nem is reagált, inkább gyorsabban kezdte inni a sört, amikor a lány újra megszólalt:
- Á, nem is érdekel! Nem szívunk el még egy cigit? Sőt, innék is még valamit! Mit szólsz? – kérdezte mosolyogva a lány.
- Egye fene, igyunk még valamit! – csillant fel a fiú szeme.
Úgy is lett, rágyújtottak még egy cigarettára, és még egy üveg söröcske is előkerült.
A beszélgetés tovább zajlott, mintha mind a ketten a következő lehetőségre készülnének.
Ekkor már fél hét is lehetett, amikor hallották, amint egy autó leparkol a bolt előtt.
Kata idegesen felpattant. Kinézett, majd így szólt Gáborhoz:
- Basszus, itt a Zoli!
Hirtelen a Gábor is ideges lett, hiszen elég érdekes szituáció, hogy fél órával a zárás után Kata még mindig ott van a boltban, ráadásul az ő társaságában.
Zoli bejött a boltba, s bár kicsit gyanakvóan nézte őket, szólni nem szólt semmit.
Gábor kedvesen üdvözölte őt, de valójában ordítani tudott volna mérgében.
Nem volt más választás, a fiúnak most visszavonulót kellett fújnia.
Elköszönt a „párostól”, majd enyhén ittas állapotban, vérben forgó szemekkel kisétált az ajtón…

folyt.köv.