Fekete-fehér

Csillagokban látlak ragyogni, a végtelen sincs távol,
Ha megérzem a szerelmedet, meglellek én bárhol.
De hiába állsz előttem, ha érintésem csak találgat,
Miért van oly sokszor, hogy itt vagy de nem talállak?

Sártengerben fuldokló milliónyi ígéret,
Melyen sem az idő nem fog, sem a halálos ítélet,
Mielőtt feladnám a küzdelmet, egy fogadalmat tehetsz,
Túléled, ha távol vagy, s becsüld meg, ha szeretsz

Törött üvegekben látlak magamban Másik Énem,
Oly gyönyörű vagy s erős, mint rettegett tükörképem.
S hiába is tudom: egy férfi nem sír akkor sem ha fáj,
Könnyeimet bezárva csak üvöltök: Még várj!

Mikor fáj a bizonytalanság, úgy csikarnám a választ,
Hogy halljam azt a szót, ami nyújt még egy kis támaszt.
Már-már mindegy az, ha őszinte, vagy füllentés csupán,
Ha ma nem is jön össze, tegnap sikerült, s messze még a holnapután…